Zoltán (52)
Társkereső Bordány
1243 napja tag
Mind addig nem számit ki vagyok,mig kezed nem fogja meg kezem,és szived nem érinti szivemet.Létezni a világban bárki tud,de őszintén élni csak aki szeretni tud.
" És akkor az angyal azt monddá,nem a világban kell keress és kutass utánam hanem saját szivedben,én nem elrejtőzöm előled hanem várom hogy rám találj,az én nevem Boldogság.Nem ár vagyok amit a világ tőled kér,nem igéret és jutalom az álmaidért,nem ékszer ami széppé tesz,én az élet vagyok aki virágot hordoz és kitár érted,neked csak szeretned kell és hagyni hogy szerethessenek téged.Ott hol már te is feledttél minden reményt,nagyon nehéz a könnyeket mosollyá varázsolni a valóság tükrén........."
"Lenni csillag az éjben a kedvedért,s ragyogni sárgán-kéken csillogó mosolyodért.Halvánnyá válok ha jő a hajnal,de szivedbe zárva veled maradok mig nem szólit a holnap.Szemem szemedbe mélyed,mint vízbe dobott kő mely a mélybe süllyed,hullámot vet mi a partig fut,s tekintetem néma virágszirma szivedre hull.
Álom leszek kedvedért az éjben,vagy hűsitő harmatcsepp a nyári sötétségben,táncoló gyertyaláng ki hívogat,hűst hozó szellő ki gyengéden cirógat.Virággá változom ha rám köszönt az örök éj,mert magányod fájdalma nem lehet egyedül tiéd. Virágszirmom könnyeidet puha selymével törli le,és illatom néha majd,szivedet és szobádat emlékként tölti meg."
" Álmodom hogy napsugár vagyok mely gyengéden símit minden virágot, esőcsepp mely enyhit minden gyötrő szomjuságot.Hópihe mely fehér takaróként takarja el az összes földön elkövetett hibát, kitárt szárnyú angyal ki örködik éjjek és nappalok felett,álmok és vágyak felett,de mégsem tudja megakadályozni hogy az ördög negédes mosolyával arcán elcsábitson titeket emberek.Feladom hát a reményt és egy leszek köztetek,egyszerű emberként kutatom azt az egyetlen egyet kit boldoggá téve boldoggá tesz engemet.Álom az álomban mégis több mint remény,a szerelem bár lángolva kínoz mégis csalogat,keress engem amig csak élsz,mert lelked gyönyörű tökéletessége bennem lesz egész."