Tamás (49)

Képzeld el, hogy egy hangulatos kávézóban ülsz, és éppen egy könyvet lapozgatsz. Talán egy klasszikust, talán valami modern irodalmat – mindegy is, mert a történet teljesen magával ragad. Egyszer csak valaki odalép hozzád, és azt mondja: „Tudod, miért imádom Tenerifét? Mert ott tiszta afrikai nap süt ránk, mégis csak 22 fok van, és ott az életöröm együtt jár az óceán szelével. ” Ez lennék én. De inkább kérdeznék: Te hova mennél el, ha csak egyetlen helyet választhatnál a világon? És miért pont oda?

Van egy 17 éves fiam, akit én nevelek 4 éves kora óta. Persze néha úgy gondolja, hogy ő már mindent tud az életről. Sebaj :) Én meg hagyom, hogy a maga útját járja – hiszen mi másért vannak a tinédzserek? Ő tanít engem türelemre, én pedig remélem, hogy egyszer majd ő is megtanulja értékelni az életet, a tanulást, a fontos kapcsolatokat, a jó borokat és a hosszú sétákat. Egyébként te milyen bort választanál: egy testes vöröset vagy egy könnyed fehéret? És ha már itt tartunk: mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?

A zene számomra olyan, mint a jó könyv: minden hangjegynek megvan a maga helye és ideje. Egyik nap Puccinit hallgatok (igen, az opera is lehet szenvedély), másnap pedig progresszív house-t. És te? Mi az a dal, amitől mindig jobb kedved lesz?

A szavak pedig... nos, azokkal dolgozom. Írásban és szóban is szeretek játszani velük. Egy régi kolléganőm egyszer azt mondta: „Te mindig ilyen szépen beszélsz másokkal?” Igen. Mert hiszem, hogy a szavaknak ereje van – építhetnek vagy rombolhatnak. Te hogyan használod őket?

Nem tökéletes nőt keresek (bár ha véletlenül te vagy az, ne habozz írni!). Olyat keresek, aki szereti az életet – annak minden furcsaságával együtt. Aki tud nevetni magán és másokon is. Aki szeret vitázni (persze csak építő jelleggel), és akinek van véleménye – még ha az néha különbözik is az enyémtől.
Ha lehetőséged lenne egy vacsorát szervezni azokkal az emberekkel, akik a legnagyobb hatással voltak rád – legyenek híresek vagy hétköznapi hősök – kiket hívnál meg?

Zárszó helyett...
Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas emberekkel töltsük. Ha úgy érzed, hogy van benned egy kis kalandvágy (és nem félsz attól sem, hogy néha filozofikus mélységekbe merüljünk), akkor várom az üzeneted! Addig is itt hagyok neked egy gondolatot: „Az élet nem arról szól, hogy megtaláljuk magunkat – hanem arról, hogy megalkossuk.” Te hogyan alkotod meg magadat nap mint nap?