Attila (55)

katamarán az a kéttestű hajó, melynek leírása biztos több karaktert tartalmaz, mint az itteni minimum.

Írni szeretnék valakinek egy levelet. S hogyan is kezdhetném.
"Szeretnék Önnel megismerkedni!"?
De miért?
Mit akarunk megismerni a másikon,másikban, akiről látunk egy képet, pár adatot, jó esetben pár gondolatot.
Lehet, hogy nem is őt akarjuk megismerni?
Lehet, hogy rajta keresztül szeretnénk látni önön lényünket. Hogy kimozdulva saját bebábozódott, lelkünkben tévesen rögződött önképünkből egy másik szemén keresztül látva helyesbítsük azt.
Hogy rajta keresztűl, vele és általa jobbá váljunk.
Lehet.
Nem tudom.
De, akkor mit keresek itt, hisz a munkahelyen ingyenes a lélekbúvár.
Ja, hogy ő is csak magának fényezi saját lelki szobrát.
Igen önzők vagyunk.
Önzők ahhoz, hogy mást is szeressünk magunkon kívűl.
S lehet, hogy ez így van jól.
Ez a túlélés törvénye.
De, ha így van; akkor én egy törvényen kívülit keresek.

Az igaz szerelem
Az igaz szerelem rossz tréfa annak,
kinek lelkét a börzeszellem
\tszítja,
az igaz szerelem csak gúnyt fakaszthat,
mint Cyrano de Bergerac profilja.
Egy földönjáró, derék férfitársam
így szól nejéhez
\ta Modern Színházban:
„Ez a Cyranó rád mivel hatott?
Nagy mafla volt!
\tÉn, példának okáért
sosem veszkődnék egy cicababáért…
Keresnék másikat-
és jónapot!”

Az asszony szeme bús volt, fásuló,
melyben az özvegysors már benne lappang.
Bezzeg a férj,
\te lelki vasgyúró,
a makkegészségtől majdnem kicsattant.
S hányan vannak
\tilyen kolosszusok,
kik bőviben a szenvedés-hiánynak
a nőben csak nőt
\tés nem eszményt látnak.
És én? talán nem épp ilyen vagyok?

Agyonnyűtt,
\tzsíros kártyáink kiosztva
kisded játszmánkat játsszuk ásítozva
szenvedélytől,
drámáktól mentesen.
Gyávák vagyunk, bizony, megrögzött gyávák,
s mindenki azzal csitítja étvágyát,
ami könnyen jön
\tés igénytelen.
Pedig de sokszor súgta lelkem mélye,
tudatalattim rejtelmes setétje:
„Vigyázz, pajtás,
\tez szövevényesebb..”-
én menekültem a langy pocsolyába,
s az igaz szerelem egyszeri álma
számomra tán örökre elveszett.
Latolt a férfi
\tés mindent eljátszott,
nincs többé hitele a társ hitére.
Ti bús Cyranók, széplovagiságtok
immár a női szívnek lett erénye.
Mert vagy lovaggá tesz
\ta szerelem,
vagy nem szerettek.
\tA törvény kegyetlen.
s ki szárnytalan az igaz szerelemben,
nem szállhat arra mennyek üdve sem.
Az áldott szenvedést, ó adja ég,
a választalan vágyódás csodáját,
a hiábasóvárgás gyönyörét,
a boldogtalan hűség boldogságát.
Titkon gyűlölve jéggé vált szívem,
s páncéljával már-már birokra kelve,
látszatszerelmek
\tútvesztőiben
áhítozom az igaz szerelemre.

Jevgenyíj Jevtusenko
1974

Robert Rozsgyesztvenszkij
Az embernek oly kevés kell
Az embernek oly kevés kell:
hogy kutasson
s leljen is.
Kell egy barát, semmi kétely, s hozzá
még
egy
ellen is...
Az embernek oly kevés kell:
egy ösvény - s messzeség.
És a mama
addig éljen,
amíg kedve
tartja még.
Az embernek oly kevés kell:
Csend -
a mennydörgés után.
Kéklő köd rongya az égen.
S egy
élet
s halál
csupán.
Friss újság reggel a kézben -
s rokoni emberiség.
Csak egy bolygó: a Föld!
Éppen
ennyi kell s ez épp elég.
S út
a csillagközi térben,
sebesség ábrándjaképp.
Nem is sok ez -
voltaképpen.
Valójában -
semmiség.
Ily csekély kitüntetéssel
porondra ki állna ki...
Az embernek
oly kevés
kell.
Otthon - várja
valaki.
\/ Garai Gábor fordítása

Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Se pénz, se hatalom, se előrejutás,
csak az,
hogy valaki szeresse Őt igazán."

(Goethe)