Lajos (65)

Nem vagyok már húszéves, de legalább már tudom, hogy mi az, ami igazán fontos.
Nem keresek már tökéleteset, csak valakit, akivel nevetni tudok és élvezni az életet.

Magamról

A testemet bőr borítja, mert a divatos szkafanderek még nem jöttek be a hétköznapi viseletbe. Igen, ez az a rugalmas, vízálló csomagolás, ami megvéd a külvilág zord körülményeitől, és mellékesen megakadályozza, hogy szétszóródjak a földön.
Hogy miért járok két lábon? Egyrészt, mert az evolúció szerint sokkal trendibb dolog két lábon közlekedni, mint négykézláb mászni. Másrészt pedig így a kezemet szabadon hagyhatom olyan fontos tevékenységekre, mint például telefon nyomkodás, chipses zacskó kinyitása vagy éppen tapsolás a saját nagyszerűségemért.

A hangszálaimmal? Hát, azzal tudok hangokat produkálni, amiket néha beszédnek neveznek. Ha nagyon rákapcsolok, akkor néha dalnak is. Ha viszont elromlik a reggeli kávém, a hangszálaim valami fura, morgós zajt produkálnak, amivel bármelyik zombifilm szereplőjévé válhatnék.

És ami a kezeimet illeti, na, az egy valódi mérnöki csoda! A hüvelykujjam szembe tudom fordítani a többi ujjammal, ami egy szuper képesség. Így például meg tudom fogni a kanalat, hogy megegyem a fagyit, vagy szelfit lőhetek úgy, hogy nem ejtem le a telefont. Mert tudjuk, hogy ez az emberi lét csúcsa! :-)

Összességében tehát egy kétlábon járó, beszélő és fagyit nyalogató csodagépezet vagyok! ☝️