Krisztián (32)

A randiappoknál kissé fútószalagos-húspiacos a feeling, gondoltam, szétnézek itt, mert magamat is régimódinak tartom, a jelenkorhoz képest. Csak kommunikálás a cél, sokáig. Nem vagyok sem kapcsolatfüggő, sem kalandkereső. Bár vannak defektjeim, úgy érzem, az intellektusom, mentalitásom, értékrendem, adhat olyan alapot egy ismerkedéshez, amire talán el lehet kezdeni várat építeni. Ha te hamarabb fedezel fel engem, és látsz is potenciált a soraim mögött, nyugodtan írj!

Utólag, hirtelen felindulásból, kíváncsiságból regisztráltam, és toltam rá a prémiumot (utálom, ha korlátozva vannak alapvető funkciók), nem vagyok aktív társkereső, de ki van fizetve, elhasználom. :) Ez nem azt jelenti, hogy elzárkózom, csak éppen nem lógok sokat a neten. Tőlem nem elzárkózás, hogy nem kattintgatok mindenkinél, mindenre, tőled se legyen női taktika, avagy feminin protokoll a kivárás!

Szerk.: Befejeztem, ez valami döbbenet, hogy kb. 10-ből 9 nő egyszerűen annyira... jólnevelt (így írom, hogy ne legyen cenzúra, pedig cifrábbak a jelzőim), hogy egy „bocsi, de nem” üzenetet képtelen reagálni egy, amúgy kulturáltan megfogalmazott kapcsolatfelvételi gesztusra. Nem tudom, mi ez az új női divat, de köszönöm, ebből nem kérek, ezekre a meddő körökre nincs kapacitásom. Az utolsó belépési időpontom nem releváns, be van állítva, hogy kapjak e-mailt, ha valaki olyan írt, akibe szorult némi alapvető civilizált emberi viselkedési norma, és esetleg a realitások talaján vannak elvárásai, önmagához képest. Ezzel leszűkítettem 1000-ből 1-re, ha ez te vagy, írj! A többi tituláljon csak nagyképűnek, vagy aminek akar, én e sorokkal csak felemeltem a tükröt.

Gyagyásat, értelmeset. Egyben. Néhány üzenetváltás után eldől, lehet-e közös nevező, nem kell semmilyen sablonba passzolni, attól függetlenül, hogy általában én vetek véget a kezdeteknek, ha olyan ismérv kerül elő, ami nekem emészthetetlen. Nem a tökéleteset keresem, hanem egy hozzám hasonló normálatlannal akarnék jóban lenni, aztán... „az idő igaz, s eldönti, mi nem az”. :)