György Béla (77)
Társkereső Budapest, XII.
humoros
jóindulatú
céltudatos
Visszatérő, szenvedélyesen sportos, fair, balkezes játékos vagyok. Az évgyűrűket tekintve a bruttó-nettó mérték (27 %-os áfa nyomán számítva)
közepén élek; derűsen, a stílusos otthonomban, nyáron a Balatonnál. Erős, lendületes karakternek ismernek, nem eltévedt "napraforgó a sörárpa földön". Összeadva a különböző egyetemeken, párhuzamosan folytatott oktatói munkámat, három jogterület együttese kb. 75 évet tenne ki. Iparkodtam sok humorral, bizarr szemléltetésekkel, interaktív módon tanítani (és élni is!), ám pályám nagy részében, mind e közben vezető tisztviselő is lehettem. Két ízben rádiós szerkesztő-műsorvezető, majd szinte folytonosan "jogviselt" közszereplő, viták tárgyilagos elemzője is voltam a jogélet ezer bűnének és bajának terén. Mutattam szamárfület a közélet bornírtságainak, anélkül, hogy be-, illetve leszivárogtam volna a politika bugyraiba. Immár jó ideje nem tudnak rávenni "no még egy, extra személyes interjúra", már nem akarom és nem bánom, csak olyankor csóválom a fejem, ha ordító sületlenséget látok-hallok a média világában egykori szakterületeimen. Szűk baráti körben persze erről-arról kérdeznek: válaszolok, érvelek és vitázom is egy sör vagy tea mellett, ám részrehajlóan bizonygatni semmi kedvem, humorral próbálom elütni a fenekedést, sapienti sat a kulcsérvem.
Vidámak, egyediek (voltak) a közösségi médiában megjelenő kis posztjaim is. Díszpolgár is volnék, jászkun karakternek mondanak, zanzája mostani életemnek: a közélettől visszavonulva sem unatkozom. Sem turbulencia, sem üresjárat nincs a napi rutinban; ritka az a nap, amikor restancia marad a tennivalóimban. Ütőképes sportjátékos vagyok, sajnos nem sikerült megtanulnom kétkezes fonákot ütni. Ennél nagyobb bajom momentán nincsen.