Ildikó (42)

Vágyik a lelkem rád,
Óhh te kedves idegen
Gyere fogd meg a kezem
és maradj velem végtelen.

Vágyok a mosolyodra melyet reggel álmosan és kócosan is kapok,
És este ha fáradt is vagy ugyanolyan lobbal adod.

Gyere velem hogy szárnyaljunk,
Játszunk és mint gondtalan gyermekek nevessünk mindig és mindenen.

Vágyom mély ölelésedre mely képes lesímítani tüskéimet- mert ígérem lesznek- és eme bátor tett jutalmául,
leszek tiéd égő szerelemmel.

Légy te a hős lovagom aki megküzd sárkányok hadával,
Félelmet nem ismerve halad felèm bátorsággal,
Minden ellenállást kihívást legyűr,
Feje s szíve köztt nincsen nagy űr sem zűr.

Míg vágyakozom utánad, szurkolok hogy feljuss a toronyba,
S közben készítgetem neked szívem csücskét hogy amikor rám találsz tündököljön csak neked mind egy napsugarakkal teli végtelen.

Társra vágyom aki ért és érez egyaránt.
Társra vágyom aki lát és nem csak néz.
Társra vágyom aki hall és nem csak fülel.
Társra vágyom aki nem csak van hanem forrón szeret.
Társra vágyom aki nyitott olvasni és fejlődni minden téren.
Társra vágyom aki hisz Istenben és az ima, meditáció, önreflexió a mindennapok része.
Társra vágyom aki nem fél a nyilasságom tüzes nyilaitól és nem ég porrá mellettem. mert nem tud jól szeretni és befogadni.

Légy te az aki a napi udvarlást nem gondolja pitizésnek, és férfias tartása abban is megnyilvánul hogy van önbizalma, fel meri adni a kabátot, kihúzni a széket, ajtót nyitni előttem. Igen lehet régimódi vagyok, de erre vágyom hogy te légy a férfi akire feltudok nézni én meg a nő akire mindig is vágytál.

Nem ígérem hogy könnyű lesz, de azt igen hogy kalandos, vicces, csodákkal teli, erotikus, és fantasztikus.
Csak engedd hogy szeresselek ahogyan én tudok.