Zsolt (47)

Sose hagyjon el a humorod! :P (Kalandornők ne kíméljenek!!!
Nem is tudom, mit kellene ide írnom...


Magamról:

- nem nézek semmilyen sporteseményt (a tévében sem és meccsre sem járok)

- nem tartok otthon semmilyen alkoholos italt

- nem járok kocsmázni\/haverokhoz\/prostikhoz (és házhoz sem hívom őket)

- önellátó vagyok (értsd: főzök, mosok, takarítok, sőt el tudom látni a gyermekeimet is. \/4 év kollégiumi élet után mondjuk ez nem csoda.\/ Ha a munkám vidékre szólít, képes vagyok a saját csomagomat összepakolni.)

- tisztelem a gyengébbik nemet (nem fütyülök utánuk az utcán, nem stírölöm őket, nem beszélek róluk mocskosan stb.)

- a pénzemet be tudom osztani (értsd: korábban két éven keresztül egyedüli keresőként tartottam fenn a lakást. Ha szűkösen is, de mindig kijövök a fizetésemből.)

- ha az időjárás és időm engedi, eljárok sportolni Értsd: kb. márciustól októberig eljárok futni, illetve görkorizom. (Nemrég vettem egy íjat, néha eljárok lövöldözni - szigorúan csak céltáblára! :D) Végülis elmondhatom, hogy sportos az alakom. Télen persze törvényszerűen felszedek néhány kilót...)

- nem horkolok

Ennyi elég is az öntömjénezésből. :D

Nézzük a többit... Magasnak nem mondanám magam, úgyhogy akit zavar, ha a pasi mélynövésű, az inkább keresgéljen tovább. :D
Tapasztalataim alapján a párkapcsolatok szempontjából kétféle ember van. Az egyik, aki minél tovább van a kapcsolatban, annál mélyebben érez a másik iránt. A másik, aki idővel szépen lassan közömbössé, majd ebből kifolyólag kimondottan ellenségessé válik a másik iránt.
Én az első féléhez tartozom. Kérem, hogy aki úgy érzi, hogy inkább a második csoportba tartozik, az inkább kíméljen meg.


"...És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok, akkor azt mondd meg hogy miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek, olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lyukat üt a kanyonba mégis mindig újra próbálja..."

Hiperkarma: Kérdőjel


Nemrég újabb tapasztalatokat sikerült gyűjtenem... nos, úgy tűnik, nem vagyok egy hódító alkat. Értsd: nem vagyok machó, sem szívtipró. Nem tudok lehengerlő férfiideálként pózolni. Egy egyszerű ember vagyok, némi intelligenciával és határozott világképpel megáldva.

Valahogy az emberekből kihalt az igazmondás és az őszinteség igénye és képessége. Türelem, tolerancia, megértés: csak a szótárakban és a nyáltól csöpögős sorozatokban létező fogalmak. Persze mindenki ezt keresi a másikban, miközben ő maga türelmetlen, nem viseli el, ha az igazat mondják a szemébe (megsértődik) és egy kezdődő kapcsolatból azonnal életreszóló szerelmet akar kierőszakolni.

Jah, nem hiszek semmilyen "felsőbb erőben" vagy lényben. Abban hiszek, hogy bármit amit elértem, magamnak köszönhetek. A két kezemmel illetve a szürkeállományommal amit meg tudok oldani, az meg van oldva. Ebből tudok megélni szerényen. Nem vagyok hajlandó hitelből díszleteket építeni magam köré, hogy aztán álmatlan éjszakáim legyenek, mikor viszi el a fejem fölül a lakást a bank. Ha pedig meghalok, kevéske kis vagyont hagyok a gyerekeimre, nem adósságot. Ezért lakok egy lepukkant, régi lakásban és ezért van egy 20 éves csotrogányom és ezért járok télen-nyáron bicajjal. Nekem fontosabb az, hogy jó minőségű kaja kerüljön az asztalra, meg hogy a gyerekeim jó ruhában járjanak, mint az, hogy a kocsimat csodálják. De biztos én csinálom rosszul...

Bármilyen hihetetlen: vannak olyan élethelyzetek, amiket az ember nem önként választ, hanem bele van kényszerítve a körülmények által. Felnőtt emberként be kell(ene) látni, hogy az élet bizony NEM rózsaszín felhőkkel tarkított lányregény!
Szóval csak olyan írjon, aki szereti a kihívásokat! :D

Nem vagyok előfizető, várhatóan nem is leszek... *moderálva* :D