Gábor (40)

Gyorsan peregnek az évek, nagyon fáj, de visszanézek
Múltambol tanulva, új utat találva révbe érek
Célom nem sok, de még álom, lassan teljesülni látom,
A jelen pillanataiból a jövőmet formállom
Az életem masszálja összeáll talán, ha
Szavaimnak, tetteimnek megmarad varázsa,
Ami megvolt nekik régen, úgy sötétben, mint a fényben,
És a nyári szellő szállította füstömet a szélben
Éjjel-nappal folyt a vita, hogy lesz fábol vaskarika?
Sajnos csak a mesében lesz a szamárbol paripa!
Nem a csodát várom, lehetőségem megragadom,
Nem érdekel a pénz, nem érdekel a hatalom!
Mert tudom merre tartok es hogy végigmegyek utamon,
A társaimnak neve néha móka, néha unalom,
És fájdalom, és szánalom, és gyűlölet és rágalom
Mint egy Brazil sorozatban, nem érdekel, én vállalom
Csak érjek oda végre, ahol körülvesz a béke,
Ahol nyugalomban éldegélek minden évről évre,
Ott majd nem talál rám senki, a jóért nem kell rosszat tenni,
Lenni egyszerűnek, őszintének, kitartónak....ennyi!