Zsolt (60)

Pécelen élek, kimenekülve a nyüzsgő, bűzlő pesti forgatagból. Nem vagyok már álmodozó, de jó lenne ha megtörténne velem, - és egyáltalán nem tiltakoznék,- hogy kölcsönös szimpátia, szerelem alakulna még ki, itt a társkereső segítségével. Szörnyű kimondani ezt az 50 feletti kort, nem is értem, hogy történhetett, elrepült, de szerencsére nem érzem még. Annyiban segít, hogy nem fogom már szétszedni a világot, és a holdra sem akarok már elindulni létrán, mert tudom, hogy nem érhetem el. De egy kicsit szeretném szebbé, kellemesebbé tenni még az én, és társam életét.
Amiért megdolgoztam, azt próbáltam megbecsülni, igyekeztem megbecsülni, gondolva a jövőre, a gyerekekre, és páromra.
Magasságomról nem tehetek, ezt örököltem. Nem áldott meg az ég, hogy magas, lófarkú herceg lehessek. Ettől még rendben vagyok, ember vagyok. Talán a következő életemben magasabb leszek, ha van olyan, de egyelőre arra próbálok vigyázni, ami most van. Ezért nem dohányoztam soha, borocskát is csak néha óvatosan kortyolok, és kávé is csak igen ritkán.
Megbízhatónak, kitartónak, és hosszútávra tervezőnek tartom magam. Ettől függetlenül, szívesen elcsábulok egy jó koncertre, kirándulásra, vagy fürdőbe.
Szeretem József Attilát, a rock, és igényesebb zenéket, itthon meg élvezem, ha jólesően beszívhatom a friss péceli levegőt.

Keresem kedves, esetleg hasonló alkatú, társam, akivel még élvezhetjük az életet, nyugalomban, biztonságban, és persze boldogságban. Ha kedvünk van felfedezhetjük Magyarország, a világ, és egymás szépségeit. Nem tiltakozom ha valaki ír nekem, mert én nehezen veszem rá magam, pedig másképp nem megy az ismerkedés.