Béci (49)

Először is: Németországban élek, de Magyarországon is van egy gyönyörű fekvésű vidéki lakhelyem, és rendszeresen ott nyaralunk.
Amúgy alapjában inkább a "belső utazások" embere mint messzi kalandutakra vágyó típus vagyok, de ez csak tendencia. E jellemzés ellenére mégsem vagyok csak otthon ücsörgős természetű alak.
Komoly zene/opera fontos tényező az életemben (ami nem azt jelenti, hogy más zenével nem bírnék).
Egyszerre szeretem a várost a változatos társassági élete és művelődési kínálata miatt, de nagyon kötődöm a természetben tartózkodáshoz is.
... Többet esetleges személyes levelezésben, ha arra sor kerülne... Minden jót annak, aki eddig olvasta!

Van az “into the wild” című film (út a vadonba) amelynek csak a végén jön rá a főhős a boldogságnak a titkára:
“Happiness only real when shared”.
Igaz, nem elég ezt ésszel felfogni. Érezni kell. A szegény, a szülei által közvetett társadalmi elvárásoktat akarta oly módon maga mögött hagyni, hogy teljesen elszakad az emberektől. E radikális elképzelése miatt nem vette észre a boldogságának lehetőségét, megtestesítvén abban a teljesen hozzá illő gyönyörű lányban, akit ott hagyott a sivatagi hippi-táborban az eltökélt Alaszka-rögeszméje miatt!
Nos hát, én azt a “lányt” keresem, mert ugyan lehet egyedül is átélni sokmindent, de az élményeknek csak akkor lesz igazi értelme és értéke, ha megosztjuk valakivel. Akkor lesz igazán valódi.
Bizony, én nem hagynállak ott, akár merre is vinne az útunk!