István (68)

Magamról: kaptam eleget az élettől, tehát van múltam, (3 születésnapom) van jelenem, és van jövőm, mert vannak bőven terveim. A múltból csak okulni lehet. A jelent ki kell használni jól. A jövőt fel kell építeni. Itt nem számít a kor (68 év.)
Hibáim: rengeteg. Mániám: amit igazán a fejembe veszem azt meg is valósítom, ha kell konzultációval, segítséggel. Lényeg, hogy maradandó „alkotás” legyen.
Mim van: rajtam kívül ugyan kit érdekel, - ha mégis van valaki úgyis megkérdezi-, (pl. hobbik)
Mim nincs: életem másik fele, társam VÉGLEG!! Akivel mindennapjainkat együtt szívből jövő szeretetben, megértésben, harmóniában, egymásra mindenben – bajban, betegségben is – számíthatunk. Persze ennek alapja egymás feltétel és a változtatás igénye nélküli elfogadása. Valamit mindig tennem, létrehoznom kell. Ez éltet. Igazi örömet – adott esetben meglepetést okozni annak, akit szeretek.
Van egy nagyon igaz mondásom: „ A probléma az, hogy a probléma a probléma.” Abszolút megoldáspárti vagyok. Számomra minden probléma egy megoldandó feladat. Éltet, ha sikerült.

Akit keresek: nagyjából olyan, m int én. Tudjuk: zsák a foltját… Legyen benne rengeteg humor, életigenlés, jövő, és SZERETET – kölcsönös!! Persze azért a külső is számít. Sajnos nem tudok elképzelni magam mellett egy molett, telt hölgyet, egy agyontetováltat, egy alkoholistát, egy dohányost, egy átverőst, egy hazugot, egy megcsalót, egy parancsolgatót, egy olyat, aki nem képes elismerni, amikor nem neki van igaza. (Jaj, bocs: megint magamról írtam.)
Szóval életem másik felét keresem, minden napra, nem pedig szabadidőre. Na, az nekem nincs.
Ha mindezek után az a szinte nem létező vagy, kérdezz, felelek, akkor is, ha az mindkettőnknek fáj (egy kicsit).
Persze alapvetően szükséges a kölcsönös szimpátia (akár első látásra), amit itt a "kedvencem" közös bejelölésével jelzünk.
Minden további élőszóban, telefonon, majd személyesen, majd – bízom benne – együtt élve veszekedve-kibékülve, de együtt életünk végéig.
Amúgy köszönöm, hogy végigolvastad.