Tibor (63)

Ha arra kérnél, áruljak el valamit magamról, hogy megismerj, az alábbi sorokat osztanám meg Veled. Úgy érzem, ezek azok a mondatok, amelyek nap mint nap őszintén beszélnek helyettem.

Elgondolkodom az életről, a dolgokról, emberekről és a \"véletlenekről”. A természet törvényeiről, megcsodálom az állatokat, egy-egy virágot, a Napot, Holdat és a Csillagokat. Azt a Nőt keresem, akit szeretetemmel boldognak látva, tisztelve, emberi társként tudhatok magam mellett. Aki biztonságban érzi magát, ha mellém bújik, akit megnyugtat az ölelésem. Őt keresem.

Ami belül mozgat, ami a szívemben van, amiért életemre új lapot húztam, azt valahogy így tudom megfogalmazni.

Szeretetre vágyjon, érezze, hogy valakinek fontos, hogy vonzom Őt gyengéd ölelésemmel, hogy érintésem a lélek sóhaját kelti életre benne, mögé állnék, amikor tesz - vesz valamit a konyhában, megérinteném arcommal a haját, átfognám a derekát, kezemet az ölén összefonnám, ami nőiességének mézédes otthona, megcsókolnám és hagynám, hogy lángra lobbanjon a vágy. Hallgatnám örömmámorban a hangját, szeretet ittas percek közt, örülnék boldogságtól csillogó szemében lobogó, tűzben érett tekintetének.