A kapcsolat megmentése
- Elakadások
- Krízisek
- Krízisek típusai
- Krízisek pozitív hatásai
- Krízisek, problémák megoldása
- Terápiák
- Mediáció
„A jó kapcsolat kritériuma, hogy velem szabadabb a másik, mint ha egyedül lenne, nem kell a szabadsággal fizetni a kapcsolatért.”
/Feldmár András/
A párkapcsolat korábban tárgyalt szakaszai megkerülhetetlenek és egymásra épülnek, azt azonban, hogy egy párkapcsolatban mennyi ideig tartanak, mennyire mélyek és hogyan alakulnak, a pár hozzáállása, személyisége, a kapcsolat minősége befolyásolja.
Elakadások
A párkapcsolati elakadásokat általában szülői minták, gyerekkori élmények, előző, fel nem dolgozott párkapcsolati problémák generálják. Ha egy nő nem kap elég szeretetet, elismerést, nincs élménye erről az érzésről, bajban lesz a párkapcsolatban. Vagy, ha gyerekkorban nem töltődött fel a szeretettankunk, nincs miből töltekeznünk, nehezen tudunk ideális kapcsolatot működtetni.
Nincs olyan szakasz, ami abszolút elakadás-, és problémamentes. Azt, hogy kinek melyik szakaszban milyen problémákkal kell szembesülnie és a sikeres kapcsolat érdekében megküzdenie, egyéne válogatja, azonban szeretnénk bemutatni a leggyakrabban előforduló elakadásokat.
Az első (MI) szakaszban könnyen elakadáshoz, megrekedéshez vezethet, ha a pár egyik tagja bizonytalan én-határokkal rendelkezik, és fél, hogy az ő személyisége „elolvad”, megszűnik, ha engedi, hogy ezek a határok fellazuljanak. Emiatt távolságtartó lesz, nem engedi közel a másikat. Van, hogy valaki retteg a szeparációtól, és a távolságtartást elutasításnak éli meg. Ők azok, akik attól félnek, hogy elhagyják őket. Ilyenkor a pár egyik tagja saját diszkomfort érzése miatt kilép a kapcsolatból.
A második szakaszban (ÉN) a szimbiotikus, egymást és a kapcsolatot lila ködben látó korszak lezárása krízishelyzetet eredményezhet. Amennyiben nincsenek tisztázó beszélgetések, csak feltételek szabása, a kapcsolat elakad. Gyakran alakulnak ki hatalmi harcok; ilyenkor mindketten azt érzik, hogy ők mindent megtesznek a kapcsolatért. Veszekedés, elhidegülés következhet be, és a hiányokat a pár tagjai pótcselekvésekkel tölthetik ki. Alkohol, többletmunka, vagy egy külső, harmadik megjelenése terhelheti a kapcsolatot. Ebben a szakaszban történik a legtöbb válás.
Az ŐK szakaszban a legtipikusabb probléma, hogy a párok egyszer csak azt veszik észre, hogy már nincs közös beszédtéma, csak az esti TV nézés jelenti az intimitást, ha már a közös dolgokból kevés marad, a kapcsolat teljesen kiüresedik. Ilyenkor érdemes a kapcsolatot újratölteni. Privát időt szentelni a kapcsolatnak, a párunknak.
A negyedik (TE) fázisban sokan amiatt lépnek ki a kapcsolatból, mert úgy érzik, elmúlt a szerelem, kiürült a kapcsolat. Nem tudatosul bennük, hogy minden párkapcsolat eljut a fejlődésnek erre a minőségére. Új kapcsolatot létesítenek, és újra csalódást fognak megélni.
Krízisek
„Szerintem az ember soha nem tudja, mi minden lehetséges még. Minden pillanatban fel lehet ébredni abból az álomból vagy álomkórból, amiben éppen vagyunk. És óriási meglepetés érhet minket, mert onnan látjuk, hogy addig aludtunk.”
/Feldmár András/
A veszekedések és viták nem azt jelzik feltétlenül, hogy egy párkapcsolat boldogtalan. Egy összetűzés konstruktív is lehet, ha arra szolgál, hogy a mélyből a felszínre kerüljenek az ellenérzések, a sértettség, bármi olyan tényező, ami nagy valószínűséggel távolítani kezdené a feleket egymástól. A destrukciót az jelzi, ha nincs is egymásra fókuszált figyelem, a felek nem is néznek egymásra, "párhuzamosan" kommunikálnak, azaz mindenki hajtogatja a magáét.
Amikor rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, fontos hogy meg tudjuk határozni, vajon ez a diszkomfort érzés a párkapcsolatban jelentkező gondok miatt van-e, vagy más felelős a rossz érzésért. Segítségünkre lehet, ha sikerül meghatározni önmagunkat, és hogy a kapcsolatunk melyik fejlődési szakaszban van.
Krízisek típusai
Vannak krízisek, amelyek bizonyos életszakaszokhoz köthetőek. A pszichológia normatív krízisnek nevezi ezeket a változásokat. Ilyen a kisgyermekkori dackorszak, a kamaszkor, vagy az életközépi válság. Ezek a normatív krízisek az élet természetes velejárói, nem lehet kikerülni, megúszni őket.
Léteznek azonban olyan krízisek is, amik ettől eltérő módon, bármelyik életszakaszban, váratlanul, átmenetileg terhelik a személyiséget. Ilyen lehet egy családtag elvesztése, egy baleset, vagy válás. Ezeket külső hatások generálják, váratlanul érkeznek, és a szokásos problémamegoldó módszerekkel nem lehet megoldani.
Amikor egy ilyen váratlan, kiszámíthatatlan krízis tör ránk, gyakran azt feltételezzük, hogy képesek leszünk ezt megoldani: a csomót kibogozzuk a görcsre kötött madzagon. Ha pedig ez nem sikerül, saját, személyes kudarcunkként éljük ezt meg, lemerítve az összes lelki tartalékunkat.
A problémákat nem midig lehet és nem is mindig kell egyedül megoldani. Fontos, hogy megértsük és elfogadjuk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor külsősegítséghez kell fordulnunk.
Krízisek pozitív hatásai
Minden rendszernek, így a párkapcsolatnak is megvannak a krízisei, megúszni nem lehet őket, használni viszont igen.Mire is használható a krízis, hiszen ez rossz érzést, aggodalmat kelt az emberben?
A krízis veszély és alkalom egyszerre. Veszély, mert a már kialakult és jól működő rendszer összeomolhat, és alkalom, mert felkavarja az állóvizet az elszürkült kapcsolatban. Lehetőséget ad a benne részt vevőknek, hogy erőt, energiát befektetve újratervezzék azt. Hogy a kimenetel pozitív, vagy negatív lesz, az azon múlik, hogyan, milyen módon oldjuk meg ezt a krízist. Az igazi kérdés az, hogyan reagál a pár ezekre a nehézségekre. Képesek-e megbeszélni a problémákat egymással, nem vesznek tudomást róla, vagy elkezdik egymást hibáztatni?
Krízisek, problémák megoldása
„Amikor az emberrel rettenetes dolog történik, akkor vagy belehal, vagy megtanul valamit.”
/Feldmár András/
Egy probléma megoldásának több útja van, amik közül nekünk kell kiválasztani, melyik a járható út. Ez leginkább a probléma súlyától, jellegétől, és persze nem utolsó sorban a felek kommunikációs kultúrájától függ.
Amennyiben felismertük, hogy a naponta jelentkező rossz érzéseink oka nem más, mint a párkapcsolatunk döcögése, érdemes nem a szőnyeg alá söpörni a problémát, mert bár egyszerűbb, mégis kevésbé hatékony megoldás, és egy idő után füstölni kezd a szőnyeg.
Optimális esetben képesek vagyunk beszélni párunkkal a felmerülő problémáról, és találunk is egy olyan megoldást, amivel közösen, külső segítség nélkül át tudjuk hidalni a nehézségeket. Ez csak abban az esetben működhet hatékonyan és jelenthet tartós megoldást, ha elég erős a kötődés, és jól működik a kommunikáció a két fél között.
Ha fontos számunkra a kapcsolat, de ilyen módon nem sikerült megoldani a konfliktust, külső segítséghez kell fordulnunk, hogy feloldjuk a problémát. Az, hogy pontosan milyen szakemberhez fordulunk, megint csak a konfliktus súlyától és a pár hozzáállásától függ. Ilyen helyzetben az emberek leggyakrabb terapeutához, vagy mediátorhoz fordulnak segítségért.
Terápiák
Van, hogy egyedül vagyunk az érzéssel: valami nincs rendben a kapcsolatunkkal. Előfordulhat, hogy hiába próbáljuk a párunkat rávenni, hogy legyen partner, keressünk közösen megoldást, ő elzárkózik. Ebben az esetben elindulhatunk az egyéni megoldások felé. Hatékony lehet ez is, hiszen ha az egyik fél változik, változást indukál a pár másik tagjában, így a kapcsolatban is. Szerencsésebb, ha közösen indulunk el az úton, hiszen a mindkettőnket érintő megoldás lehet az igazi siker záloga. A tapasztalat az, hogy amíg negatív érzések dúlnak a két fél között, nem tudnak hatékonyan működni az egyéni módszerek, terápiák. A negatív érzelmi többlet minden esetben akadálya a sikeres megoldásnak.
Meditáció
Mielőtt bármilyen módszert, terápiát keresnénk a krízis megoldására, érdemes elvonni a negatív energiákat a kapcsolatból. Ennek hatékony, igazolt módszere a mediáció, amely segít úgy lezárni a kapcsolatot, hogy a régi elakadásokat nem menekíti át az új kapcsolatba.
A mediáció egyik célja, hogy bezárja a kaput a konfliktus előtt, és kinyissa a mindkét fél számára elfogadható megoldás előtt. A mediáció során a párok közösen keresik meg a konfliktus forrását, a kapcsolatban betöltött szerepek okát, mentséget keresnek a másik viselkedésére. Ezzel a pár mindkét tagja készen áll arra, hogy a hangsúlyt a konfliktusról, a kapcsolatra fókuszálja.
Ha a pár felismerte, hogy kapcsolatukban elakadás van ugyan, de helyrehozható, és ezért hajlandók mindketten erőfeszítéseket tenni, a párkapcsolati mediációt választják.
A mediáció során nem a konfliktus, hanem a konfliktust kiváltó okok vannak a fókuszban. A módszer jellegzetessége, hogy mikor felszínre kerülnek az elakadások, a pár a mediátorral – mint független, külső szemlélővel – közösen megkeresik ezek okát, ahelyett, hogy a másikra hárítanák a felelősséget. Magyarázatot adnak a saját és párjuk viselkedésére, és megfogalmazzák a kapcsolatuk értékeit, hogy erre alapozva dolgozzanak ki stratégiát a kapcsolat újragondolására. Mindeközben megtanulnak kommunikálni a saját érzéseikről.
A mediáció megerősíti a feleket abban, hogy képesek megoldani a kapcsolatuk nehézségeit. Felemeli őket felnőtt szerepbe, hogy teljes jogú részesei legyenek a konfliktus megoldásának. A mediáció abban segít, hogy képessé tegye a feleket saját konfliktusuk megoldására.