Válni vagy nem válni?
„Nem törülhetünk ki senkit a szívünkből anélkül, hogy a helyen, hol egykor neve állott, egy sötét folt ne maradna…”
/Eötvös József/
Mikor egy pár segítséget kér, gyakran már nem hisznek a kapcsolat jövőjében. Ekkor a párkapcsolati mediáció helyett válási mediációra jelentkeznek. Amennyiben a felek még bizonytalanok, vagy az egyik fél még nem készült fel az elengedésre, a mediátor próbaválást javasol a párnak. Ennek célja, hogy a tagok saját tapasztalatokat, élményeket szerezzenek a válással kapcsolatban.
Próbaválás
Lényege abban áll, hogy a két fél eltávolodik egymástól fizikailag is. Engedélyt adnak egymásnak, hogy kiléphessenek a kapcsolatból. A próbaválás minden esetben előre meghatározott ideig tart, amit az érintettek határoznak meg, és bármikor visszavonhatnak, ha úgy érzik, hogy a felelős döntés meghozatalában már eleget tapasztaltak.
A folyamat során a párok a konfliktus gyökerét felfejthetik, és sok esetben remény mutatkozik, hogy együtt maradjanak – a párok 30-40%-a visszafordul, éspárkapcsolati mediáció mellett dönt.
Válási mediáció
Az esetek nagyobb részében azonban a próbaválást a valódi követi. Ha sziklaszilárd az elhatározás, a válási mediáció rengeteg segítséget nyújthat a pároknak kapcsolatuk pozitív lezárására.
Mielőtt meghozzuk végleges döntésünket, érdemes mérlegelnünk, mert vannak olyan kapcsolatok, amik helyrehozhatatlanul elromlottak, de van, amit vétek lenne eldobni.
A válási mediáció egyéni beszélgetéssel kezdődik, mindkét féllel külön-külön, hogy tisztázzák a konfliktust. Ezután meghatározzák a mediáció témáját, majd megkeresik a krízis okait, és feltárják, hogy mi lehet a kommunikáció hiányának az oka (kiüresedett kapcsolat, generációs különbségek, emberi tényezők, családi minta, a fejlődés eltérő üteme, külső kapcsolatok megjelenése). Az ezt követő mediációs ülésen feltárják a kapcsolat értékeit, kidolgozzák az együttműködési stratégiákat, egyeztetnek, előkészítik, később pedig elkészítik a mediációs szerződét, amit a bíróság hiteles dokumentumként elfogad. A bírósági peres úton történő válással szemben ez a módszer rövidebb, fájdalommentesebb, és nem utolsó sorban költséghatékonyabb is. Az egész mediációs folyamatban a gyerek/gyerekek érdeke áll a középpontban. A mediációs szerződés megalkotásánál is ez jelenti a prioritást.
Válás
A válásnak jogi, társadalmi, gazdasági szempontból nincs akadálya. Viszont lelkileg megterheli a benne szereplőket. A stressz-skálán a második helyen szerepel a válás – nem sokkal marad le egy családtag elvesztésétől. Nem is csoda, hiszen mindkét fél eddigi élete gyökeresen megváltozik. Romlik az életszínvonal, lakhatási gondok jelentkeznek. Fokozza a feszültséget a gyerekektől való távolság, az új, megváltozott szülői szerephez való alkalmazkodás, és a partnerhiány is. A legharmonikusabb, legerősebb személyiséget is nagyon megterheli mindez a sok, alkalmazkodásra késztető változás. Nem könnyű szélsőséges indulatok nélkül megélni ezt az időszakot.
Statisztikákból kiderül, hogy a harmonikus párkapcsolatban élők egészségesebbek, jobb a problémamegoldó gondolkodásuk, hatékonyabban küzdenek meg a stresszel, és tovább élnek, míg a rossz párkapcsolat betegít. Senkitől sem várható el, hogy altruista módon, a külvilágnak boldogságot színlelve, vagy a közös gyerekek miatt benne maradjon egy rossz kapcsolatban, áldozattá váljon, hisz épp azt teszi tönkre, akiért feláldozza önmagát.
Egymást tisztelő, a gyerekeiért felelősséget vállalni tudó párok elkészítik a mérleget, mielőtt közösen meghozzák a döntést. Felteszik a kérdéseket: Mit veszítek/veszítünk, mit nyerek/nyerünk a válással? Ha ezekre a kérdésekre megkeressük a jó válaszokat, lehetőségünk van a jelenlegi kapcsolatot rehabilitálni, értékeit megőrizni. Hasznunkra tudjuk fordítani mindezt, mert megkönnyíti a leválást. Elengedhetjük a bűntudat érzését, hiszen megtettünk mindent, ami a kapcsolat megmentéséért megtehető. Fel tudjuk úgy építeni az új kapcsolatot, hogy ne kövessük el a régi hibákat, hogy a régi kapcsolat ne kísértsen.
Tisztelettel lenni a másik, és az ügy iránt, az elkövetkező, új kapcsolat záloga lehet. Fontos kell legyen számunkra, hogy a másik hogyan lép ki a jelenlegi kapcsolatból. Csupán annyi felelősséget tegyünk rá, ami az ő személyes felelőssége. Tudjunk megköszönni neki minden jót, amit tőle kaptunk. A hibáira megtaláljuk a mentséget, ne a harag, a vádaskodás legyen az érzés, ami megfogalmazódik bennünk, ha rá gondolunk. Meg tudjuk érteni, hogy a kettőnk kapcsolata arra, és addig volt hitelesítve, amire, és ameddig tartott. Mindez nem könnyű, hisz az érzelmeink még intenzívek. Ha válunk is, az nem azt jelenti, hogy minden szerepünktől válunk, amit ez a kapcsolat hozott. A válás nem visz mindent. Maradunk a szülői, sógor/női, meny/vő, barát szerepeinkben.
A gyermek szerepe a válási folyamatban
A gyerekek az élet minden rezdülésére pillanatok alatt reagálnak. Nem mindegy, mit tanítunk nekik: azt, hogy egy konfliktust a szőnyeg alá söprünk, kikerüljük, vagy éppen azt, hogyan oldjuk meg. Éppen ezért, a szülői felelősség igen nagy. A kisgyermekek egocentrikus, én-központú világképpel rendelkeznek. Mit is jelent ez? Amikor a szüleik „rosszban” vannak, úgy élik meg, hogy ennek oka az ő magatartásuk, cselekedetük. Belátható, hogy egy rossz válás összes bűnét egy ilyen korú gyermek képes a maga hibájaként megélni. A gyermekek hajlamosak arra, hogy azt gondolják, a szüleik miattuk válnak.
Kutatások bizonyítják, hogy a gyerekeknél jelentkező, válást követő érzelmi és magatartási zavarok normál reakciók. Ne ijedjünk meg tehát, ha a válást követően azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk viselkedése megváltozott, ugyanis nincs az a békés válás, amit nem érez meg a gyermek. Fájdalmának, haragjának kifejezése természetes dolog. Inkább az tűnik kóros jelenségnek, ha a gyermek látszólag egykedvűen reagál a válás tényére.
Ha a különválást követően kiegyensúlyozott, folyamatos, és megbízható a kapcsolattartás mind a két szülővel, fennmarad a családi élet rendezettsége, és a gondviselő szülő regenerálódott, a gyerekek 1-2 év múlva kiheverik a válást.
A válásra adott érzelmi reakciók jellege elsősorban a gyermek életkorától függ.
Óvodás korban az elszakadástól való félelem felerősödése jellemző. Nehezített az elalvás, elválás az óvodában. Gyakran egy korábbi fejlődési szakaszra esnek vissza: ujjukat szopják, bepisilnek.
Kisiskolás korban egy diffúz harag jellemző. Az iskolában nehezen koncentrálnak, figyelmi problémák jelentkeznek, romlik a teljesítményük.
Nagyobb iskolások esetében már konkrét személyre, általában a távol élő szülőre koncentrálódik a harag. Súlyos lojalitási-konfliktust élnek át. Úgy érzik az egyik szülővel való pozitív kapcsolat kizárja a másik szülő elfogadását.
Kamaszkorban vagy nehezen válnak le, sokáig maradnak gyerekek, vagy hirtelen felnőtté válnak. Önértékelési, partnerkapcsolati problémák jelentkezhetnek.
Annak érdekében, hogy a gyermek válásra adott reakciója minél előbb csillapodjon, a szülők igenis sokat tudnak tenni. A gyermekek érzékeny antennáikkal figyelik a családi élet rezdüléseit. Általában sokkal többet tudnak róla, mint amit szülőként feltételezünk. A titkolózás elbizonytalanítja őket, fokozza szorongásukat. Ezért a legfontosabb, hogy ne titkoljuk a problémákat, hanem a gyermek életkori szintjének megfelelően tájékoztassukőt a fennálló helyzetről. Ha mindent tisztázunk – ki hol fog lakni, ki mikor találkozik a távol élő szülővel – a gyermek biztonságban tudja magát, így csillapodik a szorongása.